Most már lehet nálad egy csík ritmusjel, egy lap dallamvonal és egy címkézett paletta. Mindegyik csak részleges átültetés. Ez az állomás mindezt egyetlen kompozícióvá fogja össze. A cél nem az, hogy egy dalt szó szerint illusztráljunk, hanem az, hogy a hangulatának legyen helye a képen, hogy a néző, vagy te magad hónapok múlva, meg tudja érezni valamennyit az eredeti hallgatási élményből.
Gondolj a zenére úgy, mint ami mélységgel rendelkezik. Gyakran van benne egy kitartott háttér (padok, vonósok, a terem zöngése), egy ritmikus közép és egy dallamos előtér. A festőknek is van hasonló szókincsük: alap, közép és felület. Ha ebben a sorrendben építkezel, a mű átlátható marad.
Lépésről lépésre: a rétegek felépítése
Az alap megfestése
Rögzítsd a lapot mind a négy szélén szalaggal. A széles ecsettel vigyél fel egy vékony lavírozást a palettád leghalkabb színéből az egész lapra, vagy csak egy részére, ha a szám úgy érződik, mintha a helyiség egy sarkát foglalná el. Hagyd teljesen megszáradni. Ez a hangulat, az alatta húzódó kitartott hang, amely mindent megtart.
A ritmusréteg hozzáadása
- Az alapszín egyenetlen maradt ott, ahol az intró homályosnak tűnt.
- Hangsúlyos ütemek vastagabb szénnel.
- Szándékosan üresen hagyott sáv a híd csendjének.
Játszd le a számot, és a megszáradt alapra közvetlenül rajzold rá a ritmusjeleidet a legerősebb színeddel vagy szénnel. Nézd meg a próbacsíkjaidat, de ne másold le őket; legyen ez friss előadás. Ha a ritmus a hídban kiesik, hagyj egy sávot érintetlen alapnak.
A dallam rárajzolása
A keskeny ecsettel és a középső színeddel rajzolj egy-két kulcsfontosságú frázist a ritmusréteg fölé. Hagyd, hogy a vonal átmetssze a jeleket, ahelyett, hogy kerülné őket; a zenében a dallam a ritmus fölött szól. Általában két frázis elég. Az a lap, amelyen minden frázis szerepel, zajjá válik.
Szerkesztés papírral
Vágj vagy tépj ki néhány formát a palettádra festett papírmaradékból. Mozgasd őket a kompozíción belül, miközben szól a zene. Ragaszd le csak azokat, amelyek a hang részének érződnek: egy kitartott akkordot, egy énekharmóniát, egy hangnemváltást. A rétegezett papír fizikai mélységet ad, amely visszhangozza a keverés mélységét.
Cím és képaláírás
Lassan vedd le a szalagot. A hátoldalra írd fel a számot, az előadót, a dátumot és a három hallgatási szavadat, valamint egy mondatot arról a döntésedről, amelyet meghoztál. Ha kiállítod vagy megosztod a művet, tüntesd fel ezt a feliratot is. Arra hívja a nézőket, hogy összehasonlítsák a saját hallásukat a tiéddel.
Rétegzett hallgatás a művészettörténetben
James McNeill Whistler 1870-es években készült londoni folyós festményei közül sokat zenei címmel látott el, például Nocturne (Nokturn) és Symphony (Szimfónia) címmel, mert úgy vélte, hogy a festmény, akárcsak a zene, a hangok elrendezéséért élvezhető, nem pedig a történetéért. Wassily Kandinsky VII. kompozíció (1913) című műve, amely a moszkvai Tretyakov Állami Galériában található, színmezőket, vonalakat és sűrű jeleket rétegez úgy, ahogy ő a hangszereléshez hasonlította. Jegyzetfüzetei olyan hangokat írnak le, amelyeket bizonyos színekhez társított, bár művészként írt, aki kísérletezik, nem tudósként, aki beszámol.
A filmművészetben Oskar Fischinger Optikai költemény (1938) című alkotása, amelyet Liszt II. magyar rapszódiájára komponált, papírformákat mozgat a zene ütemére. Georgia O'Keeffe több korai absztrakt művének zenei címet adott, köztük a Zene, rózsaszín és kék No. 2 (1918) című alkotásnak, amely ma az amerikai Whitney Múzeumban látható. Mindegyik művész olyan vizuális szerkezetet épített, amely arra válaszolt, amit hallott.
Reflexió: melyik réteg hordozza a legtöbb érzelmet?
Takard le sorra az egyes rétegeket egy-egy papírlappal. Figyeld meg, melyik eltávolítása változtatja meg legjobban a hangulatot. Ez a réteg gyakran a fordításod szíve.
Reflexió: mit hozna ki ugyanebből a számból más valaki?
Hívj meg egy barátot, hogy a saját dalából készítsen lapot anélkül, hogy látná a tiedet. Tedd egymás mellé a lapokat. A különbségek két hallgatási mód portréját adják.