Ha a ritmus a zene az a része, amelyre tapsol, a dallam az, amelyet dúdol. Alakja van: emelkedik, esik, elidőzik, ugrik. Az énekesek frázisokról beszélnek: olyan dallamszakaszokról, amelyek egyetlen lélegzetvételnek érződnek. A frázis természetes egység egyetlen papírra rajzolt vonalhoz, ezért az egyik legörömtelibb fordítani való.
Röviden a konvenciókról. A nyugati kottaírásban a magasabb hangok magasabban helyezkednek el a lapon, ezért sokan ösztönösen emelkedő vonallal rajzoljuk az emelkedő hangmagasságot. A keresztmodális érzékelésről szóló kutatások szerint ez a párosítás széles körben elterjedt, mégsem rögzített: egyes nyelvek a hangmagasságot magas és mély helyett vékony és vastag jelzőkkel írják le, sok művész pedig inkább a világossággal, mérettel vagy textúrával társítja. A magasságot tekintse több lehetőség egyikének.
Lépésről lépésre: egy frázis, egy vonal
Kövesse a frázist a levegőben
Válasszon olyan dallamot, amelynek tiszta a szólama vagy a vezető hangszere. Dúdoljon egyszer, majd újra, miközben a mutatóujjával a levegőbe rajzolja a frázist. Figyelje meg, merre szeretne menni a keze. Emelkedik a hosszú hangnál? Lecsap a végén? Ez a próba nem kerül semmibe, és lazítja a csuklót.
Rajzoljon egy lélegzetvételt megemelés nélkül
- A vonal alacsonyan indul, ahol az ének halkan kezdődik.
- A hurok egy kitartott, díszített hangot jelöl.
- Az ecset csak akkor emelkedik fel, amikor az énekes lélegzik.
Töltse meg a keskeny ecsetet, és rajzolja meg a frázist a bal szélről, az ecsetet a papíron tartva, amíg az énekes nem lélegzik. Akkor álljon meg. Nézze meg, amit létrehozott, mielőtt a következő frázisba kezdene. Ez az egyszerű szabály, egy lélegzet, egy vonal, a zenétől közvetlenül kölcsönzött szerkezetet ad rajzának.
Hagyja, hogy a nyomás kövesse a hangerőt
Ismételje meg a frázist egy új lapon, most a zene erősödésekor nyomjon, a halkulásnál emelje fel az ecsetet. A vonal vastagodik és vékonyodik. A dinamika, a zenész szava a hangosra és halkra, vizuális súllyá vált. Ha inkább, a hangerőt a sötétséggel is megfeleltetheti: a zene halkulásakor hígítsa a festéket.
Rajzolja meg a variációt
A legtöbb dallam megváltozott formában tér vissza. Amikor a frázis visszatér, rajzolja meg közvetlenül az első alá. Ahol az új vonal eltér a régitől, megtalálta a variációt. A frázisok ilyen egymásra rakása olyan módon tárhatja fel a dal szerkezetét, ahogy a puszta hallgatás néha nem.
Próbáljon ki szándékosan más leképezést
Egy utolsó lapon teljesen hagyja el a magasságot. A magas hangok legyenek kicsi, szoros spirálok, a mélyek pedig széles, nyitott ívek, vagy bármilyen szabály, amit kitalál. Hasonlítsa össze a két rajzot. Melyik érződik igazabbnak? A válasz többet árul el arról, hogyan hallja Ön személy szerint a dallamot.
Hallgató vonalak
Paul Klee hegedűművész volt, mielőtt a festészet mellett döntött, és az 1921 és 1931 közötti bauhaus-tanársága idején azt vizsgálta, hogyan hordozhatja a vonal, a ritmus és az ismétlés a zenei gondolatokat. Gyakran idézett képe, a vonal, amely sétára indul, ennek az állomásnak a szellemét ragadja meg. Ad Parnassum (1932), amelyet a berni Kunstmuseum őriz, apró pöttyökből épít csillogó szerkezetet, amelyet sokan a polifóniához hasonlítanak: több hang, amely egyszerre mozog. A berni Zentrum Paul Klee gyűjteményének nagy része az ő munkáit őrzi.
Wassily Kandinsky a Concerning the Spiritual in Art (1911) című könyvében arról írt, hogy a színek és formák zenei hangokhoz hasonlóan rezonálhatnak. Leírásai élénkek és személyesek, és éppen ez adja értéküket: egy művész fülét mutatják meg, nem pedig mindenki számára érvényes szótárat.
Gondolatébresztő: hol habozott a vonalad?
A habozások gyakran azokat a pillanatokat jelölik, amikor nem voltál biztos abban, merre tart a dallam. Ezek a helyek lehetnek a rajz legkifejezőbb részei.
Gondolatébresztő: változtatna a vonalon egy másik énekes?
Próbálj ki ugyanannak a dalnak egy feldolgozást. A frazeálás, a légzés és a díszítések előadónként eltérnek, és a vonalaid ezt meg fogják mutatni.